A Parkinson-kór olyan agyi rendellenesség, amely akaratlan vagy kontrollálhatatlan mozgásokat okoz, például remegést, merevséget, egyensúly- és koordinációs nehézségeket. A tünetek általában fokozatosan kezdődnek és idővel súlyosbodnak. A betegség előrehaladtával az embereknek nehezükre eshet a járás és a beszéd.
2001 júliusában édesanyámnak olyan mértékű volt a csontritkulása, hogy ha megbotlott, és a könyöke az oldalához ért, már törte egy-két bordáját. És ez sajnos elég gyakran előfordult, mert a Parkinson-kórja állandóan elfelejttette vele, hogy alacsony a vérnyomása, és ha megszólal a csengő vagy a telefon, ne ugorjon fel hirtelen, mert megszédül és elesik. 2000 márciusában is ez történt: így törte el két csigolyáját. Kora miatt nem műtötték meg, a két csigolyája egymásba csúszva forrt össze. Olyan fájdalmai voltak, hogy csak fűzőben és fájdalomcsillapítóval tudott közlekedni. Elkezdte inni a nonit. A második nap elhagyta a hashajtót (mióta az eszem tudom, azon élt), annyira rendbejött az emésztése, hogy azóta sem nagyon „szorul rá”. Két hét után elmúlt a hólyaghurutja – a coli baktériumot évek óta semmilyen antibiotikummal nem tudták elpusztítani a szervezetében. És közben szépen csitulni kezdett a gerincfájdalma: két hónap után letette a fűzőt, azóta szaladt, mint a gyalogkakukk. És ez még mind semmi: három hónap után a Parkinson kóros felülvizsgálaton az ideggyógyász főorvos megállapította, hogy teljesen tünetmentes, azaz megszűnt a kézremegése, a lábdobálása, az egyensúlyzavar miatti imbolygása, és tudja kontrollálni a beszédét. 11 évig tartott ez a tünetmentes állapota, (a felülvizsgáló orvos óvatosságból egy csökkentett adag gyógyszert akkor még meghagyott – 2006 májusában az utolsó szem gyógyszerét is elhagyatta vele). És még ez sem mind semmi: ugyanezen év novemberében torna közben (78 évesen!) elesett, mind a 70 kilójával a földre zuhant, és nem hogy nem törött, de még csak meg sem repedt egyetlen porcikája sem. 2002 márciusában az ODM vizsgálat eredménye mindent felülmúlt: nemcsak megállt szervezetében a csontritkulás, de a csontállomány sűrűsödését mutatta ki. A szeptemberben készült legújabb vérképe eredménye pedig azt tanúsítja, hogy a köszvényt okozó húgysavszintje 489-ről 253-ra csökkent, tehát a noni ezen a területen is segített. 2004-ben azzal ünnepelte anyák napját, hogy életében először megmászta a győri Városháza tornyát, egy kis szívdobogáson kívül nem esett semmi baja. Utolsó sikerélményünk édesanyámmal kapcsolatban az volt, hogy amikor az ideggyógyász főorvos asszony nyugdíjba készült, édesanyám elment elköszönni tőle, a főorvos asszony törölte édesanyám kórlapjáról a Parkinson-kórt, és a megismételt ODM vizsgálat is azt mutatta ki, hogy a csontja még 81 évesen is 4,8 %-ot sűrűsödött az előző vizsgálat óta! Én soha nem állítottam, hogy a noni kigyógyította őt a Parkinson-kórból, mert egy gyümölcsléről ezt nem állíthatom, csak azt meséltem mindenkinek, hogyan szűntek meg a parkinsonos tünetei.
F.B.Zs., Magyarország
Mindenki, akit ismerek, szkeptikus valamivel kapcsolatban, amit nem ismer. Ők is, mint én, néha tanulnak, és néha még azt is megbánják, hogy nem tették meg hamarabb. A feleségem már évek óta Parkinson-kóros, és amikor hallottam erről a noni nevű "dzsungel juice-ról", azt hittem, hogy ez egy jó vicc. Nevettem, mert arra gondoltam, hogy valaki hülyének néz, amiért ezt a gyümölcslevet ajánlja. Egy nap a fiam felhívott, és azt kérdezte: "Apa, miért baj, ha kipróbálom?". Amikor felajánlotta nekem az üveget, voltak kétségeim. Én szkeptikus voltam, a feleségem pedig még inkább. Ő elégedetten szedte a Zoloft és a Madopart naponta kétszer. Állandó alvásproblémái voltak. Haragudott rám, amikor a nonit javasoltam, de végül elkezdte inni, és folytatta a gyógyszerek szedését. Három hét múlva elkezdett jobban aludni, a remegése elmúlt, az energiája megnőtt, ahelyett, hogy csoszogott volna, fel tudta emelni a lábát, az étvágya javult, a bőre kezdett jobban kinézni, és a haja is visszanyerte azt a fényességet, amit korábban. Megértem, hogy lehet, hogy soha nem gyógyul meg teljesen, de most legalább van reményünk rá. Köszönjük fiam, hogy megmutattad nekünk a nonit.
Robert T., Ausztrália és Új-Zéland
G. György, 1942-ben született, korábban betegség, műtét nem volt. Édesanyja Alzheimer kóros volt, egyéb idegrendszeri betegség nincs a csaladjaban. 15 éve ismert lassan egyenletesen romló Parkinson-kór. Labor rendben, koponya és teljes gerinc MRI-n kornak megfelelő, enyhe nyaki csigolya meszesedés ábrázolódott. A parkinson ellenes gyógyszer készítményekből egyre több félét és egyre nagyobb dózisban szedett. 5 évvel ezelőtt érte el a maximális adagot, de ez mellékhataskent zavartságot, hallzcinációkat okozott. Emiatt csökkenteni kellett a dózist, melyre válaszul kitisztult a gondolkodása de ismét romlott a mozgása ( kézremegés, járás, felülés) tolókocsiba került, pelekát kapott. A gyógyszereket újra megemelték, a zavartság visszatért és itt jött a képbe a Noni. Az első 2 hétben romlott a mozgás, a zavaros gondolatok nem változtak, a feleség abba akarta hagyni a kezelést. 2 hónap noni fogyasztás után a zavartság fokozatosan megszünt. Ezt követően a gyógyszerek adagjat is lehetett csökkenteni. Így azok már nem terhelik a májat, veséket es megmaradt egy kis játéktér és bízunk a beteg számára a legjobb vegkifejletben.
V. Julianna, Magyarország